Mint minden korombeli én se hagytam ki a web 2 "csodáját" és szimbólumát, a Facebookot. Kezdetben nem gondoltam, hogy regisztrálni fogok az oldalra. Minek? külföldi ismerősöm nincs, a magyarokkal iwiwen is tudok beszélni. Aztán egyre több sulis feladathoz hasznossá sőt, kötelezővé vált a Facebook belső ismerete. Így történt, hogy regisztráltam.

Majd jöttek az ismerősök, és a többi. Persze itt most már nem követem el azt a "hibát", hogy minden jött-mentet, akivel csak 4 szót is beszéltem egy bulin felvegyem ismerősnek. Kicsit jobban szűröm az embereket. Ezért fel is háborodok mostanában, amikor csak azért jelöl be valaki, mert egy egyetemre járunk. Életemben egy közös órám nem volt az illetővel, még csak nem is egy évfolyam vagyunk, de bejelöl. ekkor általában írok neki egy üzenetet, hogy "bocsi, rossz a memóriám. De honnan ismerjük egymást?" Eddig még egy választ se kaptam, viszont én elutasítottam az "ismerős kérőt".

Az ismerősök felvétele után jöttek a kommentek, likeolások. Aztán megint csak egy sulis feladat miatt elkezdtem egy játékkal játszani. Innen indul a függőség.

Akik már olvasták korábban a blogomat, azoknak nem meglepő, hogy megint a sushiről lesz szó :) nincs mit tenni, szeretem a japán konyhát, na meg úgy általában a különlegesebb nemzeti ételeket. Tehát a múlthéten megkíséreltem Kedvessel együtt házilag rekonstruálni egy sushi vacsorát.

A nagy lökést egy recept magazin adta, amiben lépésről lépésre, jó tanácsokkal van leírva a sushi készítés mikéntje. Most nem akarom az egészet megismételni, és át copyzni, csupán saját élményeimet mesélném el, és 1-2 jó tanácsot osztanék azoknak, akik hasonló főzőcskézésre adná a fejét.

Mi kell egy sushihoz? Rízs, nori lap (préselt, szárított alga lap), "töltelék", wasabi, szójaszósz, ecetes gyömbér (a rózsaszín színű), makisu a tekeréshez ( bambuszból készült sushi tekerő). Tölteléknek lazacot, surimit (tengeri halból készült rákrudacska), főtt kacsamellet, újhagymát, avokádót, uborka, tempurázott (lisztes-tojásos bundában kisütött) garnélát, tonhalat,.... tehát sok mindent ajánlok. Mi felnéztünk a japán éttermek honlapjaira, ahol az étlapot böngészve néztük milyen variációk léteznek.

Nori lap

Ha az ember naponta használja a tömegközlekedést, már sok mindenen nem akad fenn, legyint rá. Mégis a hétvégén olyan történt velem, amit már nem bírtam ki röhögés és megbotránkozás nélkül.

Várom a buszt a megállóban, de az csak nem jön Nézem a menetrend táblát - csoda hogy még meg van-, a szerint már két busznak is itt kellett volna lennie. Nincs mit tenni, alternatív útvonal nincs, várok. Kicsit furcsáltam, hogy sneki sincs rajtam kívül a megállóban, dehát hétvége van, és nem ez a legzsúfoltabb útvonal.

Végre megjelenik egy lestrapált szimpla Ikarus a csuklós légkondis alacsonypadlós Volvo helyett. Kicsit összeszorul a szivem, hogy mi lesz itt a melegben. De nem riszkírozom meg, hogy a következőre várjak. Tömeg még nem volt, de később az is lett. Na igen, arról nem is beszélve, hogy járattábla -vagy mi is a neve- helyett ey A4-es fehér lapon sárga kihúzóval felpingálva a járatszám. Fehér alapon citromsárga betűket a jó szememmel is csak akkor tudtam kiolvasni, mikor a busz megállt az orrom előtt.

Tehát zötykölődünk, a busz darabjaira akar esni, minden megállóban lerobban. De legalábbis a sofőr leállította a motort. Hatalmas megkönnyebbülés volt, mikor a felüljárót megmászta busz, és nem csúszott vissza a mögötte lévő kocsisorra.

Már csak 2 megálló volt hátra és úticélomnál lettem volna. Épp egy piroslámpánál álltunk, amikor a sofőr leállítja a motort, elhúzza a fülkeajtót, és kiszól hátra:"Srácok, nem tudtok segíteni? merre kell tovább menni?". Ez volt az a pont, ahol elkezdtem röhögni és a fejemet fogni. Átlósan előttem 3 tinisrác ült, az egyikük rögtön rohant előre, hogy mutassa az utat. De én ilyet még nem láttam.... Mentesítő buszt küldenek, rendben. Más sofőrrel, legyen. A járat útszakaszának kb 80%-át megtette már, amikoris rájön a sofőr, hogy ő valójában nem tudja merre jár ez a busz.

A jó időre aló tekintettel azt hiszem legközelebb biciklivel teszem meg ezt a távot, és nem buszozok.

Honnan tudja az ember, hogy tényleg fogynia kell? Ha a metrón rögtön át akarják adni a helyet, amint felszállsz.

Tudom, nem vagyok egy szupermodell vékonyságú, de nem is vagyok kisgömböc. Jön, illetve itt van, a strandszezon és az úszógumi nem mutat jól. Családtól megszoktam, hogy "beszólongatnak", érzem én magamon is hogy változtatni kell. De a múltkori metrós eset inkább kiakasztott, mint motivált volna. Alig tettem be a lábam a kocsiba, egy férfi már pattant is fel: "ülj le!" Elsőre nem értettem, hogy miért tegez, másodszorra nem értettem miért én? Állt ott nálam idősebb vagy csinosabb vagy nagyobb szatyrot cipelő hölgy, miért nem nekik adta át a helyét? Kicsit játszottuk a "Nem, ksözönöm. De! nem, köszönöm, tényleg. Dede!" játékot. Végül a férfi vállatvonva és sértődötten visszaült a helyére. Én pedig visszakaptam barátomat, aki a férfi háta mögött állt ezalatt és kedélyesen mosolygott az esetén.

Azóta se tudom, hogy mi a fityfenéért akarta pont nekem átadni a helyét. Határozottan nem nézek ki úgy, mint egy kismama, nem is voltam kivágott felsőben, hogy esetleg "felülről beleshessen", amíg ő ácsingózik előttem. Kedvesem se nagyon értette az esetet, de amennyire én láttam ő poénra vette a dolgot velem ellentétben.

Ma végre egy nagyaobb hajtásos korszak végére értem, így volt időm a neten böngészgetni. A szokásos szórakoztató oldalaimat megnéztem, és ráakadtam az 5. Megasztár kevésbé tehetséges ( de szépen fogalmaztam ) fellépőinek videó gyűjteményére.

Megvallom, az ilyen jellegű műsorok nem vonzanak. Az első hullámot még élveztem, sőt! A Megasztár egyik forgatásán is voltam, ami akkor nagyon nagy élmény volt nekem. Tehát. Ezen műsorok lehet, hogy szórakoztatnak, meg érdekes látni/hallani, amint jó képességű emberek ezt kamatoztatni tudják. Viszont ezzel kifújt. Engem untat az a sok felesleges sallang, mikor megy a szavazás, értékelés. Az egész felépítése unalmas, semmi változatosság. De természetesen nem kell velem egyetérteni, sokakanak pont az jelenti a nagy élményt, hogy kedvencére szavazhat, és költi a pénzét szavazatokra.

Visszatérve a videókra. Ami először eszembe jutott, hogy ezen embereknek honnan van ennyi önbizalmuk? Egyes fellépők nyílvánosan szégyenítik meg magukat, és nem a hangjukra gondolok, hanem a fellépésükkel, a viselkedésükkel. A leginkább érthetetlen számomra, hogy olyan emberek miért jelentkeznek, akiknek borzalmas  a hangjuk, és bevallottan senki nem mondta még nekik, hogy szépen énekelnek.

Arra jutottam, hogy ennek a -számomra megmagyarázhatatlan- önbizalomnak a forrása a feltűnési vágy és/vagy a túlzott egoizmus, az önteltség, esetleg az elme baj :) Épeszű ember csak akkor jelentkezik ilyen jellegű műsorba, ha tényleg tehetséges. Másik alternatíva: fogadásból produkálja magát. Egyes videókon olyan hihetetlen embereket látni, hogy nem hiszek a két szememnek. Állítom, hogy kimaszkírozott direktbe becsempészet figuirák is voltak köztük. De benne van, hogy nem nagyon forgolódok a magyar rögvalóság figurái között, lévén egyetemista vagyok. A "visszatérők" csoportos videóban két figura szó szerint megrémisztett. Van ilyen arcú ember? A természet csúf játékot játszott vele. Egy pár szót kéne szólni a zsűriről is. Olyan reakcióik voltak, amiktől gurultam. Fridi beszólásai, Eszenyi együttérző súgása :)

Aki még nem látta ezeket a poénos csemegéket, azoknak ajánlom a videók megtekintését. Ja igen: Bikicsunáááj!!! :)

Szombat este csörgött a telefonom. Jó anyám keresett, hogy nincs-e kedvem cirkuszba menni másnap. Hát így történt, hogy sok év után egy igazi sátras cirkusz előadását megnéztem. A Richter vándor Cirkusz Kőbányán vert tanyát, és kínálta műsorát.

Nem voltunk sokan, leglaábbis nem tűnt soknak a hatlmas sárga-piros sátor alatt. Rengeteg ovis korú kissrác és szüleik. A "duplarandi" (anuy-apu, én és T) kicsit kilógott a sorból, féltünk is, hogy kiszúr minket a bohóc, és behív a porondra szerepelni. Ha minket nem is, de egy apukát többször is szerepeltettek. Egy kicsit megijesztették, mikor késeket dobáltak feléje, de mentőt nem kellett hívni! :)

Aztán hogy egy kis rosszat is mondjak: a cirkusz nyitányában felvonultak olyan figurák, mint Mikiegér, Shrek és szamár... Engem ezek kicsit lelomboztak. Nem cirkuszba valók ezek a mesehősök! Amit még hiányoltam: az állatok. A pacik ugyan szerepletek, szünetben még pónilovagolni is lehetett, de a láma meg a teve csak járt egy kört, és ennyi. A kis bébi kroki meg szökni készült.. hehe... úgy kellett gyorsan utánamenni, nehogy kimásszon a kisgyerekek közé.

Összességében jót szórakoztam, nem sűrűn megyek cirkuszba.