Az éjjeli álmodás egy  természetes folyamat. Az agy ilyenkor kreál magának egy valóságot. lényegében olyan, mintha mozizna. Nálad mi volt a tegnap esti műsor?

Nem tudom ki hogy van vele, de az én esti "mozimra" nagy befolyással bírnak a napközbeni élmények. Ha megismerek valakit, aki szimpatikus nagyon, akkor vele álmodok. De ha mondjuk borzasztó napom volt, akkor kuszák és rémisztőek lesznek az álmaim. A sok tanulás is ártalmas. Matek tanulás után képletekkel álmodok, álmomban oldok meg feladatokat. És egy újabb jelenség számomra, hogy monológot mondok. Mikor felébredek úgy érzem, mintha az egész éjszakát végig beszéltem volna.

Vannak álmok, amik elmosódottak, csak hangok, színek vagy szagok maradnak meg belőle. Ezek a gyakoribbak. Ébredés után is hatnak ránk, meghatározzák a napunkat. Főleg azok az álmok, amikben erős érzelmi töltés volt. Álmunkban megtalált a szőke herceg, és egy ismeretlen arc volt, akkor egész biztos, hogy a buszon, az utcán azt az arcot fogjuk keresni.

Az álmok másik válfaja, mikor túlságosan élethűek az események. Nekem ezekből manapság gyakran kijár. Elmesélnék két végletet. Az egyikben autózok, a hátsó ülésen ülök a sofőr mögött. Egy hídon vagy felüljáró közepén vagyunk, mikor valamiért lesodródunk, és érzem, hogy zuhanunk, jön a halál, szorítom a fejtámlát és sikítok. Ekkor ébredtem fel. Ziláltam, kivert a víz és zakatolt a szívem. egyszerűen azt éreztem álmomban, hogy meghalok. Van egy rémisztgetés, hogy aki álmában meghal, az a valóságban is. A másik ezzel ellentétes álom egy bálban játszódik. Belépek a bálteremben, földig érő gyönyörű ruha, és majd mindenki rám néz. Egy férfi tart felém, bele karolok és együtt megyünk át a termen. Nem tudom ki ő, de vele teljesen biztonságban érzem magam, és boldog vagyok.

Ezen valósághű álmok gondolkodtattak el, hogy vajon mi is a valóság? Mikor álmodom azt hiszem, hogy az. A legmeglepőbb, hogy folytatásos az egész. Két valóság, mind a kettőben telik az idő, folynak az események, és attól függően, hogy hol vagyok, azt élem meg. Múltéjjel is a "másik oldalon" voltam, mikor csörgött a telefonom, felkaptam és hirtelen azt se tudtam mi van. Hogy kerültem ide? Előbb még a régi kertünkben voltam, és meséltem az embereknek. Aztán rájöttem, hogy csak álmodtam. Azt hiszem tudom melyik a valóság. Ez a telefonos eset pedig tökéletesen megmutatja. Hiszen ha ott csöngene a telefon, akkor ott kellene felébrednem és hirtelen elszakadni ettől a valóságtól, de mivel nem ez történik, ez a valódi valóság.