Bármenniyre is tagadjuk léteznek a kasztok a mai világban is. Én most nem a nagy társadalmi tagozódásra gondolok, hanem egy közösségen belüli klikkesedésre. Oviban még mindenki teljesen egyenlő, nincs különbség gyerek és gyerek között. A felsősöket ugyan csodálják, de nem érzik más kategóriának. Legkorábban az ember az általános iskolában találkozik a klikkesedéssel. Ekkor kezdünk ugyanis egyénekké alakulni, ez az az időszak, amikor felfedezzük magunkat, és egyúttal vmely kasztba is betagozódunk. Először is, hogy milyen "kasztok" vannak. (Egyéni véleményem alapján)

 

1. "Menők" vagy központok: Ők azok, akik a tipikus vezetők. Mindig tudják, hogy hol és kivel érdemes lenni. Jóba vannak a tanárokkal, felettessel, főnökkel. Képes jó pofizni, hogy előrébb jusson, de emellett nyájasan viselkedik mindenkivel, hiszen minél több az ismerős, annál több a hasznosítható kapcsolat. Egyéniségük lehengerlő, közkedvelt, vicces és elegáns. Soha semmi kifogás nem lehet ellenük, precízek és céltudatosak. Vagy ha mégis hibáznak, vagy valami igazán nagy hiányosságuk van, azt is az előnyükre tudják fordítani, vagy éppen tökéletesen elfedni. Mindig tudja mit kell mondani, akármilyen helyzetet tökéletesen lekezel. Élete legtöbbször rendszerezett és elfoglalt, amit élvez is. Hajlamosak a gőgösségre és beképzeltségre. Közepesekkel előszeretettel barátkozik, mert így megcsillogtathatja a képességeit. Kényesen vigyázniuk kell a központoknak, hogy semmilyen botlás ne essék az életükben, mert annak nagyin hamar nagy híre megy, amivel később a többi menő visszaélhet, azok közül is a törtető fajta.
2. Közepesek az átlag: Ez a kategória a legszélesebb, de mégse a szürke kisegerek csoport. Ugyanis ez az a réteg, ami csupa különböző fazonból áll. Összeköti őket, hogy nem tudnak kitörni az általánosból és a megszokottból. Nincs akkora dumájuk és magabiztosságuk, mint a menőknek, de nem felejtik el őket, mint a "kitagadottakat". Vagy a menőket majmolják, vagy erős bennük az empátia, és összekötőt játszanak a másik két "kaszt" között. Vannak terveik és lelkesen mennek az úton arra felé. Általában 1-2 igaz barátjuk van, de hajlamosak féltékenynek lenni bárki másra, aki az ő legjobb haverjával barátkozik. Egy teljesen új közösségbe kerülve a közepes képes a "menőkhöz" tartozni, mert eddig őket figyelte, és elleste a trükkjeiket. Az átlagosak általában jó tanulók és megbízható információ források. Sajnos eme tulajdonságát könnyen kihasználják a menők. Szeretnek nagy tárasaságban lenni, ahol mint egy jó házigazda rohangálnak a barátok között és mindenkivel vált pár szót. Ugyanis ekkor igazán úgy érzi, hogy nem csak nézheti a "központokat", hanem ő maga is az.
3. Kiközösített vagy magányosak: Minden közösségnek meg van a maga kitaszítottja. Én ezt szomorúnak tartom. Az ember társaslény, és ha ettől megfosztják, annál nagyobb büntetés nincs. akik ide tartoznak, azok vmilyen rajtuk kívülálló okok miatt meg lettek bélyegezve. Elsősorban iskolában ölthet nagyon csúnya formát, mikor a menők elkezdik  csúfolni őket, a közepesek pedig jó kiskutya módjára folytatják, hogy ők se maradjanak le. Hozzátenném, hogy a közepesek empatikusabb csoportja mélyen hallgat, és inkább pártatlan marad. Egy közösségen belül általában 1-2 ember eme "kaszt" tagjai, akik összetartanak, és sokkal erősebb kapcsolatot alakítanak ki, mint a fenti kettő bmelyike. Hallgatagak és a külvilág számára érthetetlenül furcsák. Saját kicsi világukban élnek, vagy megizmosodnak, és mikor kitörnek, remek embereké válnak. Kerülik a nagyobb társaságokat és összejöveteleket. Szelídek és kicsit alázatosak.

Természetesen vannak átmeneti csoportok és embertípusok is. Viszont arra a megállapításra kellett jutnom, hogy amibe az ember belesorolódik, abból nehezen tör ki egész élete során. Hiába indul teljesen új lappal egy teljesen más társaságban, a régi viselkedések és szokások megmaradnak, ami által pont ugyanazok maradnak, amik voltak. A menők továbbra is a vezérhangok lesznek, a közepesek eltűnnek a tömegben, de szépen másolják a menőket, vagy magánutakat futnak be, némi felvillanással, a kitagadottak továbbra is magányosan küzdenek, és keresik az empatikus közepeseket. Hogy ki hova fog tartozni, azt az egyéniségen és a körülményeken kívül befolyásolja, hogy odahaza mi a helyzet. Ha a szülők sose voltak nagymenők, akkor a gyermekük lelkivilága se lesz egyéni. Ha otthon nincs meg a kellő támogatás, a környezet, akkor az iskolában, munkahelyen se lesz motivált az ember.