Először is egy kis tárgy ismertetés. Az ernyők elsődleges feladata, hogy megóvjanak valamitől. Két fajtáját ismerjük: napernyő és esőernyő, én ez utóbbiról fogok írni. Az esernyő megóv az esőtől. Ez az a víz, ami az égből kisebb, nagyobb cseppekben hullik. Az esernyő lehet színes, egyszínű, feliratos és képes, valamint kinyitható és sétapálca méretű. Mind a kettő különböző használati technika ismeretét kívánja meg. Az ernyő anyaga valamilyen víztaszító anyag, ez egy fém, olykor fa vázra van kifeszítve, és egy fogantyúban végződik.
A felületes tárgyismertetés után következzenek a rideg tények. Ősz van, tehát esik. A legegyszerűbb kivédeni az esőt az esernyővel, kapucnival, vagy egyszerűen azzal, ha ki sem mozdulunk otthonról. Az ernyővel való elhárításhoz kell az eszköz, ezt szét kell nyitni, esetleg a nyelét kihúzni (összecsukható ernyő esetén), a fejünk fölé emelni, és a kívánt ideig ott tartani.
Ha csak az utcán sétálunk, nincs is más feladatunk. A célállomáshoz érkezve megismételjük a fentebbi lépéseket visszafelé, kicsit lerázzuk a vizet, és kész. Az már igazán csak formaiság, hogy esetleg nyitott állapotban letesszük egy alkalmas helyre megszáradni. No de ha bejönnek a képletbe a nehezítő tényezők. Így például a tömegközlekedés. Nyitott ernyővel nem lehet, egyszerűen fizikai lehetetlenség, felszállni egy buszra. így tehát az ernyő összecsukására kényszerülünk. Felmerül az első kérdés: mikor csukjuk össze az eszközt? Mikor már a jármű beállt a megállóba, és nyitott ajtókkal várja, hogy felfáradjunk? vagy mikor már nagyon közel jár, de még nem állt be a megállóba? Elismerem, erre nincs jó recept, és nehéz megmondani hol is van az a pillanat, mikor meg kell tenniük ezt a lépést. A helyzetet nehezíti, ha leszálló utasok is vannak, akik leszállásukkor a még nyitott ernyők hegyes végződésével találják szembe magukat. (Magyarországon mindenki azonnal az ajtóba és nem az ajtó mellé áll, a leszállóknak így egy "Adj király katonát!" játékot kell átélniük, ha le akarnak szállni.) Tisztelt ernyő tulajdonosok! kérem Önöket, hogy ernyőiket még azelőtt csukják össze, mielőtt a busz kinyitná leszállás céljából az ajtajait.
Sikeresen fenn vagyunk a buszon, ernyőnk összecsukva, nincs személyi sérülés. Következő probléma: Vizes az ernyőnk, nincs összefogva, ahogy lefelé tartjuk a gravitáció miatt kissé szétnyílik. Lerázhatnánk róla a vizet, mint ahogy azt a célállomás bejárata előtt megcsináljuk majd. Ha álló hely jutott nekünk, akkor a "kutyarázó mozdulat" ülő utasaink megáztatásához vezethet. Ki mondta, hogy a buszban nem lehet megázni? Esetenként több vizet, és célzottabban az arcba kapja az ülő utastársunk. Tehát ne rázzuk meg a járművön ernyőnket. Ellenben minél előbb húzzuk össze, és tartsuk magunk mellett. A sétapálcás ernyővel rendelkezőknek ez a mozdulatsor jóval egyszerűbb. Ők az utazás során másmilyen problémával szembesülnek. Az ernyőjük átalakulhat bökő és szúró fegyverré. Sokan elfelejtjük, hogy a hónunk alá csapott eszköz hosszabb, mint a mi derekunk, így mögöttünk úgy fél méterre bárkibe beleszúrhatunk. Le és felszállás esetén egy-egy jól irányzott fejbeverést is lehet mérni utastársainkra. Ülő utasok itt is a jobban veszélyeztetett kategóriába esnek.
Sikeresen túléltük az utazást. Következik a leszállás. Az ekkor felmerülő probléma nagyon összetett. Egyrészt ki kell nyitnunk az esernyőnket, nehogy megázzunk. (Erről még írok kicsit lejjebb.*) Másrészt a fordított felállás miatt, meg kell birkózunk a megállóban várakozók esernyős hadával. Ez utóbbi probléma megoldása a felszállók esernyő használati tudásán múlik. Az első akadályt viszont nekünk kell venni. Már a lépcsőn, magunk elé tartva, nyitjuk ki az ernyőnket, akkor garantáltan egy csepp víz se ér minket, csak szitkozások. A megállóban, még a fedett platzon ejtjük meg az akciót, lehet jó megoldás. De csak akkor, ha nem áll ott senki, és nincs mögöttünk leszállók tömege. A harmadik lehetőség, hogy azután védekezünk az eső ellen, mikor már elhagytuk a fedett megállót. A kinyitás nagy körültekintést igényel. A következőket kell átgondolnunk: van-e mögöttünk/mellettünk valaki, a nyitási mozdulat felfelé vagy előrefelé történik, ekkor eszközünk szúró, bökő fegyverré változhat, van-e más személy, akit ernyőnk alá akarunk fogadni. Ha minden körülmény megvan, és nem okozunk személyi sérülést ernyőnk kinyitásával megkezdődhet a séta.
Az emberek nem egyforma magasak, ernyőik sem egyforma nagyok, valamelyik alá befér 2 ember, másikok alá akár egy egész család is. A magasabb emberek ilyenkor szerezhetnek sérüléseket, az alacsonyabb emberek esernyői által. Gyakori példa, hogy idősebb töpörödött nénik, régi fém szélű ernyőikkel rohangásznak, és nem veszik észre, hogy a magasabb ifjoncok szeme és torka környékén hadonásznak eszközeikkel.
Elnézést kérek, de a legvégére maradt a megállóban való várakozás. Ernyősöknek itt semmi problémája nem lehet. nekik mindegy, hogy fedett vagy fedetlen a hely, ők védve vannak az eső ellen. Viszont akik ernyő nélküli pancserok, azok igénylik a fedett megállót, amely soha nem akkorra, hogy minden várakozó elférjen alatta. De miért is van ez így? Az emberek többségénél mindig van ernyő, ők a fedetlen részen elálldogálhatnak. Mi a valóság? Az ernyőt összehajtja az ember, és beáll a fedett helyre, ezáltal értékes területet elfoglalva az ázottak elől. Érti ezt valaki? Lehetséges, hogy ilyen bunkó nemzet csak a magyar lenne? Ernyősök! Kérem Önöket ne a fedett helyen várakozzanak. A dohányzókat pedig füstmentességre kérném meg. Sok ember kis helyen, és a csikkgyűjtő messze. Amennyiben rá szeretne gyújtani, fáradjon el a csikk gyűjtőhöz, és ott mérgezze magát, ne a tömegben!
Összegzés és aranyszabályok:
- Ernyővel a fedetlen helyen várakozni.
- Felszálláskor nem az ajtóba állni, és időben összecsukni az ernyőt.
- Járművön összehúzni az eszközt, nem megrázni.
- Leszálláskor körültekintőnek lenni kinyitás előtt.
- Figyelni a közvetlen környezetre ernyősétáltatás közben.
*: Juj, eső!! Két-három csepp víz, nem a világ vége. Ez a kis rész szóljon azon hölgyeknek, akik attól rettegnek, hogy pár csepp víz miatt tönkre megy a sminkjük, frizurájuk vagy a ruhájuk. Hölgyek, a víz jó barát, nem ellenség. A férfiak nem "vinnyognak" pár csepp víz miatt, tessék róluk példát venni. A férfiak szemében nem leszünk kevesebbek, ha kibírjuk azt a pár másodpercet, ami a járműről való leszállás és az ernyő kinyitás között eltelik. Az a pár csepp víz azonnal felszívódik, elpárolog, stb. A férfiak sokkal inkább falnak mennek a sipítozó kijelentésektől, mint pár csepp esőtől.
