végre eljött ez az idő is! először kettesben, az utolsó szabad hetünkön neki vágtunk a nagyvilágnak. Úticélt ugyan én mondtam, de meg szerettem volna mutatni Kedvesnek a kedvenc helyemet kishazánkban. 4 naposra terveztük a pihenést. furcsa mód rögtön a lazítással kezdtünk a kemény mozgás előtt. Miskolctapolcai tavasbarlangban áztattuk magunkat. Az a hely gyönyörű és varázslatos. igaz hamar ki lehett ismerni a kis barlangokat. Egy római terem, egy csillagterem és egy vadvizes rész, valamint az echte lazulós uszoda. Csillagteremben hangulatfények és kis boxok. Nem lehetett kihagyni ;) a vadvizes rész poénos volt, csak kár, hogy rövid ideig nyomatták a vizet. Szállásunk nagyon modern volt, kicsit IKEA katalógus feelingü. Ágynemű, bútor, függöny, minden a skandináv boltból származott. Délután Lillafüred romantikáját néztük meg. "Vízesés alá bemászni életveszélyes" kit érdekel! Uccu be alá, megkérni egy másik arra andalgó párt, csináljon már rólunk egy fotót. este Miskolc belvárosát néztük meg, felkerestük az ajánlott éttermet, még le is hoztuk a maradék kaját. finom volt, csak előtte jól belaktunk fagyival.
Reggel korán indulutnk tovább Szilvásváradra Egeren keresztül. Következett a lényeg. festői hegyek, béka, nyugalom, jó levegő. Kell ennél több? a szokásos kempingben szálltunk meg, egy faházat béreltünk. Az jatókkal ugyan volt gond, mert beragadtak, és képesek voltak foglyul ejteni az embert. Első nap a szokásos túraútvonalat csináltuk meg. Kisvasúttal fel a szalajka-völgybe, onnan még kicsit feljebb az Ősemeber barlnaghoz, majd vissza a völgybe, és a Szalajka patak mentén vissza a a faluba. egy osztályt kerülgettünk állandóan.
Szép látványt nyújtott a Halász tó a farönkön ülve. Kívántunk egyet a Szikla forrásnál. Este vacsinál megkostoltuk a pisztrángot, illetve csak T. Nem jó éttermet választottunk. Másnap este visoznt megtaláltuk az ideális helyet ( nincs túl nagy választék arra felé, utószezonban). a második nap biciklit kölcösnöztünk, azzal akartunk elmenni a Bükk fennsíkig. Szép vállalkozás, nem mondom. Szilvásvárad - Millenium kilátó - Gerenna vár - Olaszkapu. Ez eddig 12 km kizárólag felfelé. 3 óra alatt tettük meg az utat, kínkeservesen, gyakran tolva a biciklit. Gerenna várnál titkos kis lépcső vezet a kilátó helyhez. A látvány pedig... hmm.... Ősszel egész biztosan szebb, de most is elképesztő volt. Aztán fenn a "tetőn" a zsidó réten megebédeltünk. Tovább gurultunk lefelé Nagy mezőre, ahol most nem voltak pacik, sajnos. Mivel a vízkészletünk elég csúnyán kifogyóban volt, kerülőt kellett tennünk, és Bánkútig elmentünk, ahol méreg dárgán kaptunk vizet. :s Lehet jobban megérte volna a csapvízből feltölteni a palackot. Onnan a piros bringaúton az otthon irányába fordultunk. Igazi vadregényes út, murváváal, ami szétrázza az embert.
Aztán ismét Olaszkapunál voltunk. Mivel az eredeti útvonalat nem lehetett tartani, inkább itt lefordultunk, és visszacsorogtuk, amit eddig felfelé tettünk meg. Felfelé 3 óra, lefelé 40-50 perc volt az gész. Nagyon élveztem, mikor száguldottunk lefelé. Zúgott a szél, miegymás. Néha féltettem T-t, mikor letünt a szemem elől. Kicsit gyorsabban száguldott lefelé, mint én. De rendes volt tőle, hogy bevárt egy-egy kilátós helyen. Estére szomszédokat is kaptunk a kempingbe, egy gimis osztályt. Randalíroztak, szerencséjükre előbb elcsitultak, mint hogy én kimentem volna elküldeni őket. Nem vagyok én oly vén, nemrég én is az ő helyükben voltam, de marha fáradtak voltunk, és zsivalyban nem lehet jól aludni.
Utolsó nap reggel majdnem ágyba kaptam a reggelit :) Végülis a ház előtt a padon ettünk a gimisek által megbámulva. Nekik jutott a páriszis zsemle, mi mézes-vajas zsemlét és sonkás szendvicset ettünk. Biciklit visszavittük, ittunk egy kávét, és búcsút vettünk a réteses nénitől és a nyugalomtól is.
