.. kínokat kiálltam.

Azon nagy többséghez tartozom én is, aki irtózik a fogorvosi széktől. De ha egyszer muszáj, akkor muszáj menni. A szüleim ajánlottak egy dokit, aki jó munkát végez, és rendes is. Mert hát ugye ilyen negatív attitűdű feladathoz kellemes személyiség kell, hogy társuljon, ezzel csökkentve a félelmet, rossz érzést.

Előre elkészítettek, hogy kedves lesz a doki, anyum szerint túlságosan is. A kedves szó helyett én inkább a "cuki" és muja szavakat használnám. Egyetlen kis apró szisszenésemre úgy reagált, hogy "nyugi, nyugi! mindjárt..." Mindezt olyan hangnemben, mintha neki is fájna. Lehet fél a betegek fájdalmától?

Mindenesetre sikerült dupla adag lidokaint is kapnom, mivel az első adag hatása erősen hanyatlani kezdett. Egy gyökérkezelés esetén pedig nem elhanyagolható az érzéstelenítés. Komolyan mondom, hogy amikor a 2 centis tűket megforgatták a foggyökeremben az piszokul rossz érzés volt. Ezt csak tetézte a tipikus rendelő szag, és a fúró hangja, amely még a fülemben csengett. Nem.. még most is hallom.

Hogy ne csak a Doktor Úrról beszéljek, az asszisztense jóval "szociálisabb", közlékenyebb hölgy volt. Segítőkész, a doki csak gondolt rá, ő már adta is.

Most pedig félig lebénult arccal ülök, és várom, hogy a mimikámat visszanyerjem. A botox kezelés is ilyen mellékhatással jár? Na és persze lelkiekben készülök a jövőheti viszontlátásra, ahol az ideiglenes tömés helyét átveszi a valódi.