A mai napon rájöttem, hogy a Nőnap már messze nem azt jelenti, mint általános iskolában, vagy gimiben. De így vagyok a Valetin nappal és más egyebekkel is.

A korral együtt az ilyen "marketing ünnepek" jelentőssége is csökken. Emlékszem, általánosban egyik fiú osztályátrsunk Nőnapon mindig valami kis aprósággal lepte meg a lányokat. (Mi, lányok, kétszer anniyan voltunk, mint a fiaink.) Egyik évben toll, másikban kis nem tom micsoda. Apró, 100 Ft-os boltban kapható csetreszek. De megjegyeztük magunknak, hogy ez egy rendes kisfiú, és milyen aranyos ez tőle! Egészen a felsőtagozatig, amikor leszokott erről a szokásáról. Másik általános iskolás emlék a Valentin nap. Nem voltam valami szép kislány, nem is akartak a fiúk megkörnyékezni. De bezzeg a Szépet! (Szép Sára a teljes neve a lányzónak.) Több srác is oda meg vissza volt érte. Az egyikük egy ólomkristály rózsát ajándékozott neki. Hát.. én azt a mai napig is irigylem. A kerületben van egy ilyen minta bolt. Ha előtte sétálok el, akkor mindig megállapítom, hogy még lehet kapni azt a rózsát, és milyen szép! :)

No de ne menjünk el a témától. Míg echte tini voltam, nagyon vártam az ilyen "marketing ünnepnapokat". Találgattam, hogy vajon az aktuálistól mit kapok. Aztán az elmúlt 1-2 évben már nem várok semmit. Talán csak annyit, főleg Valentin napon, hogy együtt legyünk egy kicsit. De ajándékot semmikép! Bár erre is van egy történetem. Még tini koromban, Valentin napra kaptam egy cserepes virágot. Na ezt nem vettem jó néven. Valentin napra cserepes virágot? Azt Nőnapra szokás adni inkább. Aztán mikor meghallottam, hogy kinek a ötlete alapján kaptam én cserepes növényt, akkor még inkább felment a pumpa. Na mindegy...

Viszont! Ma kaptam T-től rózsákat, győnyörűeket! :) Nem vártam volna, hogy kapok bmit is. De nem utasítottam vissza. Szeretem a rózsákat, ponty.

Egyéb ilyen elhalványodó ünnepnek tartom én a névnapot is. Ugyan én szeretem tartani, de T nem. Nem is olyan régen volt neki a névnapja, és egyszerűen nem tudtam mit kitalálni neki. Ő pedig azt kérte, hogy legyünk együtt, mert ő nem szereti a névnapokat tartani, és a kis apróságok, amik mindig vannak, azok az igazi ajándékok, nem a kötelező szagú tucat dolgok. Feltehetőleg én is így fogok vélekedni erről egyszer. Az egyetlen ünnep, amiről nem mondok le soha, az a szülinap. Na meg esetleg az évfordulók :P