Bármenniyre is tagadjuk léteznek a kasztok a mai világban is. Én most nem a nagy társadalmi tagozódásra gondolok, hanem egy közösségen belüli klikkesedésre. Oviban még mindenki teljesen egyenlő, nincs különbség gyerek és gyerek között. A felsősöket ugyan csodálják, de nem érzik más kategóriának. Legkorábban az ember az általános iskolában találkozik a klikkesedéssel. Ekkor kezdünk ugyanis egyénekké alakulni, ez az az időszak, amikor felfedezzük magunkat, és egyúttal vmely kasztba is betagozódunk. Először is, hogy milyen "kasztok" vannak. (Egyéni véleményem alapján)

 

1. "Menők" vagy központok: Ők azok, akik a tipikus vezetők. Mindig tudják, hogy hol és kivel érdemes lenni. Jóba vannak a tanárokkal, felettessel, főnökkel. Képes jó pofizni, hogy előrébb jusson, de emellett nyájasan viselkedik mindenkivel, hiszen minél több az ismerős, annál több a hasznosítható kapcsolat. Egyéniségük lehengerlő, közkedvelt, vicces és elegáns. Soha semmi kifogás nem lehet ellenük, precízek és céltudatosak. Vagy ha mégis hibáznak, vagy valami igazán nagy hiányosságuk van, azt is az előnyükre tudják fordítani, vagy éppen tökéletesen elfedni. Mindig tudja mit kell mondani, akármilyen helyzetet tökéletesen lekezel. Élete legtöbbször rendszerezett és elfoglalt, amit élvez is. Hajlamosak a gőgösségre és beképzeltségre. Közepesekkel előszeretettel barátkozik, mert így megcsillogtathatja a képességeit. Kényesen vigyázniuk kell a központoknak, hogy semmilyen botlás ne essék az életükben, mert annak nagyin hamar nagy híre megy, amivel később a többi menő visszaélhet, azok közül is a törtető fajta.
2. Közepesek az átlag: Ez a kategória a legszélesebb, de mégse a szürke kisegerek csoport. Ugyanis ez az a réteg, ami csupa különböző fazonból áll. Összeköti őket, hogy nem tudnak kitörni az általánosból és a megszokottból. Nincs akkora dumájuk és magabiztosságuk, mint a menőknek, de nem felejtik el őket, mint a "kitagadottakat". Vagy a menőket majmolják, vagy erős bennük az empátia, és összekötőt játszanak a másik két "kaszt" között. Vannak terveik és lelkesen mennek az úton arra felé. Általában 1-2 igaz barátjuk van, de hajlamosak féltékenynek lenni bárki másra, aki az ő legjobb haverjával barátkozik. Egy teljesen új közösségbe kerülve a közepes képes a "menőkhöz" tartozni, mert eddig őket figyelte, és elleste a trükkjeiket. Az átlagosak általában jó tanulók és megbízható információ források. Sajnos eme tulajdonságát könnyen kihasználják a menők. Szeretnek nagy tárasaságban lenni, ahol mint egy jó házigazda rohangálnak a barátok között és mindenkivel vált pár szót. Ugyanis ekkor igazán úgy érzi, hogy nem csak nézheti a "központokat", hanem ő maga is az.
3. Kiközösített vagy magányosak: Minden közösségnek meg van a maga kitaszítottja. Én ezt szomorúnak tartom. Az ember társaslény, és ha ettől megfosztják, annál nagyobb büntetés nincs. akik ide tartoznak, azok vmilyen rajtuk kívülálló okok miatt meg lettek bélyegezve. Elsősorban iskolában ölthet nagyon csúnya formát, mikor a menők elkezdik  csúfolni őket, a közepesek pedig jó kiskutya módjára folytatják, hogy ők se maradjanak le. Hozzátenném, hogy a közepesek empatikusabb csoportja mélyen hallgat, és inkább pártatlan marad. Egy közösségen belül általában 1-2 ember eme "kaszt" tagjai, akik összetartanak, és sokkal erősebb kapcsolatot alakítanak ki, mint a fenti kettő bmelyike. Hallgatagak és a külvilág számára érthetetlenül furcsák. Saját kicsi világukban élnek, vagy megizmosodnak, és mikor kitörnek, remek embereké válnak. Kerülik a nagyobb társaságokat és összejöveteleket. Szelídek és kicsit alázatosak.

Természetesen vannak átmeneti csoportok és embertípusok is. Viszont arra a megállapításra kellett jutnom, hogy amibe az ember belesorolódik, abból nehezen tör ki egész élete során. Hiába indul teljesen új lappal egy teljesen más társaságban, a régi viselkedések és szokások megmaradnak, ami által pont ugyanazok maradnak, amik voltak. A menők továbbra is a vezérhangok lesznek, a közepesek eltűnnek a tömegben, de szépen másolják a menőket, vagy magánutakat futnak be, némi felvillanással, a kitagadottak továbbra is magányosan küzdenek, és keresik az empatikus közepeseket. Hogy ki hova fog tartozni, azt az egyéniségen és a körülményeken kívül befolyásolja, hogy odahaza mi a helyzet. Ha a szülők sose voltak nagymenők, akkor a gyermekük lelkivilága se lesz egyéni. Ha otthon nincs meg a kellő támogatás, a környezet, akkor az iskolában, munkahelyen se lesz motivált az ember.

Az éjjeli álmodás egy  természetes folyamat. Az agy ilyenkor kreál magának egy valóságot. lényegében olyan, mintha mozizna. Nálad mi volt a tegnap esti műsor?

Nem tudom ki hogy van vele, de az én esti "mozimra" nagy befolyással bírnak a napközbeni élmények. Ha megismerek valakit, aki szimpatikus nagyon, akkor vele álmodok. De ha mondjuk borzasztó napom volt, akkor kuszák és rémisztőek lesznek az álmaim. A sok tanulás is ártalmas. Matek tanulás után képletekkel álmodok, álmomban oldok meg feladatokat. És egy újabb jelenség számomra, hogy monológot mondok. Mikor felébredek úgy érzem, mintha az egész éjszakát végig beszéltem volna.

Vannak álmok, amik elmosódottak, csak hangok, színek vagy szagok maradnak meg belőle. Ezek a gyakoribbak. Ébredés után is hatnak ránk, meghatározzák a napunkat. Főleg azok az álmok, amikben erős érzelmi töltés volt. Álmunkban megtalált a szőke herceg, és egy ismeretlen arc volt, akkor egész biztos, hogy a buszon, az utcán azt az arcot fogjuk keresni.

Az álmok másik válfaja, mikor túlságosan élethűek az események. Nekem ezekből manapság gyakran kijár. Elmesélnék két végletet. Az egyikben autózok, a hátsó ülésen ülök a sofőr mögött. Egy hídon vagy felüljáró közepén vagyunk, mikor valamiért lesodródunk, és érzem, hogy zuhanunk, jön a halál, szorítom a fejtámlát és sikítok. Ekkor ébredtem fel. Ziláltam, kivert a víz és zakatolt a szívem. egyszerűen azt éreztem álmomban, hogy meghalok. Van egy rémisztgetés, hogy aki álmában meghal, az a valóságban is. A másik ezzel ellentétes álom egy bálban játszódik. Belépek a bálteremben, földig érő gyönyörű ruha, és majd mindenki rám néz. Egy férfi tart felém, bele karolok és együtt megyünk át a termen. Nem tudom ki ő, de vele teljesen biztonságban érzem magam, és boldog vagyok.

Ezen valósághű álmok gondolkodtattak el, hogy vajon mi is a valóság? Mikor álmodom azt hiszem, hogy az. A legmeglepőbb, hogy folytatásos az egész. Két valóság, mind a kettőben telik az idő, folynak az események, és attól függően, hogy hol vagyok, azt élem meg. Múltéjjel is a "másik oldalon" voltam, mikor csörgött a telefonom, felkaptam és hirtelen azt se tudtam mi van. Hogy kerültem ide? Előbb még a régi kertünkben voltam, és meséltem az embereknek. Aztán rájöttem, hogy csak álmodtam. Azt hiszem tudom melyik a valóság. Ez a telefonos eset pedig tökéletesen megmutatja. Hiszen ha ott csöngene a telefon, akkor ott kellene felébrednem és hirtelen elszakadni ettől a valóságtól, de mivel nem ez történik, ez a valódi valóság.

Számomra ez az ital a tökéletes és a legjobb. Sokan csak női piának tartják, ezzel lenézve, pedig a világ legismertebb és a legszebbnek választott itala. A legsimertebb termékei a Martini & Rossinak a vermutjai, ám emellett peszgőket is gyárt. De számos más leányvállalata és terméke is van. Egy időben vodkával (Eristoff) is próbálkoztak, de említésre méltó a China Martini is. A vermut nem más, mint gyógynövények és fűszerek a borhoz keverése.

Folytatom hát az ismeret terjesztést. Nem az alapoknál fogok kezdeni, hogy milyen eszközök vannak, hanem a klasszikus koktélok közül mutatok be párat, és ha volt hozzájuk szerencsém, mesélek is róluk. Mára a saját kedvenceim közül néhányat szemeltem ki: Orgasm; Sex on the Beach; Cuba Libre; Martini.

Az egyesek szerint hatalmas ökörség, számomra jelzés értékű. Jó esetben a család a legközelebbi barát és oltalmazó. A fogadott családok úgy alakultak ki még a múltszázad végén, hogy egyesek a legjobb barátjukra úgy tekintettek, mint valódi családtagokra. Aztán ez a hóbórt kiszélesedett, és komplett másod családja lett az embernek. A képen az enyém látható. A szálak értelemszerűen jönnek, igaz kis csavar, hogy nekem feleségem van :) Ő is rossz passzban, én is rossz passzban voltam, és oszt. kir. alatt poénból "összeházasodtunk". Nem vagyok leszbi, nem voltam részeg se, ez csak afféle jó kedvre derítési akció volt.

A fenti képeket próbáltam úgy megcsinálni, hogy senki jogát ne sértse. Csak megfordítottam a dolgot, nem a szemeket takartam ki, hanem csak azt mutatom meg.

Először csak bátyusom volt, majd lett öcsém és sorban mindenki. Mamim csak 2 napja van, de ő nem simeri a papát, mondjuk senki más se a csaldából. Nagyon elfoglalt és fontos ember. Ami azt illeti életkorilag is majdnem stimmel a dolog. Egy helyen van némi gubanc, de az nem érdekes.

Összefoglalóan a fogadott rokonok azok a barátok, akik fontosak, és valamiért kiemlet hleyen szerepelnek az életedben. Lehet, hogy idővel kihűl a barátság és akkor megszakad a szál.