Talán 15 lehettem, mikor először találkoztam azzal, hogy koktél. Úgy voltam nevelve, hogy az ital messze elkerüljön. Fokozatosan "szoktattak rá" a piára. Először csak családi összejöveteleken egy kis könnyű apperitif - talán innen a Martini imádatom. Aztán szilveszterkor felnőtt pezsgő, majd szabad kezet kaptam. Tehát a 15 év, az pont a lázadás korszakának elej, közepe. Én az édes italokat pártolom, amik nem azonnal ütnek. Ezek a "női piák". mielőtt bárki is a fejemhez vágná, hogy csak azért mondom, mert még soha nem ittam erőset, és nem rúgtam be, közlöm, hogy ittam már igazán erőset, és voltam is részeg. Nem tetszett.
Na de ekkor a koktélról. Alpári megfogalmazás: italok keveréke. És ez igaz is, csakhogy... A megfelelő italok megfelelő arányú keverése művészet, ha valami rosszul lesz kimérve, az eredmény borzasztó lesz. Ezért a régi jól bevállt recepteket ajánlom a kezdő koktélosoknak, és az új fajtákat a kísérletező típusoknak. Na de honnan is ered a szó, ki kevert először ilyet?
Maga a szó azt jelenti kakasfarok (cock's tail), vagy egy másik történet szerint a francia tojástartó (coquiter) szóból ered. Az egyik mítosz szerint 1779-ben a New York-i Hall's Corner Tavern csaposnője az egyik italt a királyságpárti szomszédjától lopott kakasok tollával ékesítette. Egy másik legenda Mexikóból ered. A helybeliek "drac"-ot kevertek, ami több likőrféleség keverékéből állt. A csapos az egyik bárban nem fakanállal, hanem egy olyan növény gyökerével keverte el, amelyet cola de gallónak azaz, kakasfaroknak neveznek. A betérő angol matrózok nem drackot, hanem cocktailt rendeltek.
Az első bármixerek az 1920-30-as években jelentek meg. Harry Cardock a londoni Savoy Hotel pultosa kiadta a Savoy Cocktail Bookot, melyben saját verzióval áll elő a koktél eredetéről, és persze megosztja benne a saját receptjeit is. Szerinte egy 19. századi királylány nevéből, Cockteltől, származik a szó. A két háborúzó fél békekötése után a király egy itallal megkínálta a tábornokot, amit a király lánya szolgált fel. A lány belátta, hogy bármelyikük is igyon először, azzal megsérti a másikat, ezért ő maga hajtotta fel az italt.
Sajnos arról nem sok maradt fenn, hogy az első mixerek mit és mennyit kevertek. A legelső publikálás a The Balance and Columbian Repository napilapban 1806-ban volt, amelyben a koktélt "mindenféle szeszekből, cukorból, vízből és keserűből készült serkentő italnak" nevezi. Egy amerikai professzor Jerry Thomas 1860-ban elsőként adott ki könyvet koktélreceptekből. Őt sokan követték, és számos kiemelkedő mű írodott.
(Forrás: A koktélok kézikönyve)
Még egy kis magánvélemény a végére: Manapság, főleg a fiatalok körében "sznobnak" számít az, aki koktélt iszik egy partin. Én úgy gondolom, hogy aki koktélt rendel, az csak valami egyedit, különlegest akar megkostolni. Soha nem sikerül pont ugyanúgy az ital, hizsen ott helyben, frissen keverik a vendégnek. Ha nagyüzemű a készítés, akkor nincs idő a centiket méregetni, így a mixerek a tapasztalatukra hagyatkozva löttyintenek, ezáltal soha nem lesz kétszer pont ugyanolyan jó. A másik szemszögből, egy koktál ára 1200-2000 körül indul. Talán a sznob jelző is emiatt ragadt a koktálosokra, mert aki bulizni megy, az vagy előtte "alapoz" valami otthon találhatóval, vagy helyben az olcsóbb, kimért italt választja. És a "gazdag sznob" meg felvág a drága koktéljával. Én magam élek-halok a kevert italokért, de nem áldozok rá anniy pénzt, hogy emiatt sznobbá titulálhassanak. Keresem az akciókat, vagy felesben bevállajuk barátnővel. Hiába finomak és különlegsek, de a pénz az mégis csak pénz.
