Azt hiszem ennél megosztóbb étel nem nagyon létezik. Sokan szereteik, és majd ugyanannyian útálják. Itthon sincs ez másképp, mégis volt a spájzban egy nagyobbacska sütőtök. Háziassziny nem szeretei, a többiek meg lusták megcsinálni. Én részemről nagyon is kedvelem ezt a "növényt".

A neten keresgéltem egy bizonyos recept után, mikor is találtam pár sütőtökös receptet is. Persze ezek nem a tipikus "be a sütőbe, karamellizál, ki a sütőből " recept, hanem a sütőtök másfajta felhasználása. Kettőt ki is próbáltam. Az egyiknek hatalmas sikere lett a tök gyűlölők körében is! Ez volt a baconba csavart sütőtök. A bacon sóssága és a tök kissé édessége együtt valami isteni. Melegen a legjobb, de kihűlve is egész jó. Egy kész ízorgia, és kiegészíti egymást a két ellentétes íz. Előételként ajánlanám.

Hozzávalók:

• 600 g sütőtök
• 12-14 szelet bacon

Elkészítés:

A sütőtököt meghámozzuk, közel egyforma darabokra vágjuk.Mindegyiket betekerjük baconnel. 220 fokra előmelegített sütőben (légkeverésen) kb. 20-25 perc alatt megsütjük. Akkor kész, amikor a tök megpuhult (villa beleszúrásával ellenőrizhetjük), a bacon pedig ropogós. Azon melegében tálaljuk.

Úgy egy bő hete a barátom mutatott nekem egy blogot. Akkor indult az oldal, még kevés bejegyzéssel. Így tömören miről is szól:

Egy programozó srác (Neumann Ádám) azt írja, hogy Erdélyben meglátogatta az ismerőseit, az estét egy panzióban töltötte, pontosabban kezdte. Aztán felébredt egy egy másik szobában. Nem tudta hogy került oda, és hogy tudna kijönni. Ugyanis a "szoba" egy ajtó és ablak nélküli zárt helyiség. Van benne víz, kaja, mosdó, bútorok, és természetesen egy laptop. Emberünk kétségbeesetten a blogon, és a gépen keresztül kommunikál a külvilággal. Fúrta a falakat (na de mivel?), és megállapította, hogy a fal csupa vas a vakolás mögött. Megy a lementálás arról, hogy vajon hogy került ő ide, és miért, és ő beleőrül. Aztán szép lassan megtudunk részleteket a szobáról. Például: talált egy plusz égőt, meg tűt és cérnát; a falakon karcolások vannak; a laptopon hirtelen (milyen meglepő) megtalált pár furcsa levelet számokkal. A másik szál a nyomozás. MSN-en beszél az ideges szülőkkel, a romániai rendőrökkel. Különböző kutatásokat tesznek: kutyákkal szag utáni keresés, szellőző nyílásba dugott égő anyag, a rendőrség meg figyeli hol száll fel a füst, a legújabb az lesz, hogy színezik a vizet, a srác pedig kiengedi a csapokat, és ha színes víz jön, akkor megvan. Kicsit idétlenek ezek a nyomozások.

Ha már volt első rész, akkor legyen második is! De ezt kicsit tematikusabbra fognám. Kedvenc témám továbbra is a reklám. És itt nem az unalmas, hétköznapira gondolok, hanem ami megfogja az embert, leköti, elrettenti, megnevetteti. A videókra a figyelmemet tanárnőm hívta fel, előadásaiban gyakran fordulnak elő olyan reklámok, melyek a nagy közönséghez csak ritkán jutnak el.

Yotube. szerintem bárki, aki valaha is használta a netet tudja mit rejt ez a szó. Videók, kommentelések, vírusfilmek,... De mégis ha egyetlen szóval, kéne leírnom: szórakoztatás. Minden mennyiségben van fent vicces videó, tehetségeket bemutató videó, tutorialok, stb.

Nu akkor lássuk a listámat! :)

Bocsássa meg nekem az olvasó, hogy sok olyan lesz, ami csak az én érdeklődési körömet fedi le, de érdemes mindegyikbe csak egy kicsit is, de belenézni

Először is egy kis tárgy ismertetés. Az ernyők elsődleges feladata, hogy megóvjanak valamitől. Két fajtáját ismerjük: napernyő és esőernyő, én ez utóbbiról fogok írni. Az esernyő megóv az esőtől. Ez az a víz, ami az égből kisebb, nagyobb cseppekben hullik. Az esernyő lehet színes, egyszínű, feliratos és képes, valamint kinyitható és sétapálca méretű. Mind a kettő különböző használati technika ismeretét kívánja meg. Az ernyő anyaga valamilyen víztaszító anyag, ez egy fém, olykor fa vázra van kifeszítve, és egy fogantyúban végződik.

A felületes tárgyismertetés után következzenek a rideg tények. Ősz van, tehát esik. A legegyszerűbb kivédeni az esőt az esernyővel, kapucnival, vagy egyszerűen azzal, ha ki sem mozdulunk otthonról. Az ernyővel való elhárításhoz kell az eszköz, ezt szét kell nyitni, esetleg a nyelét kihúzni (összecsukható ernyő esetén), a fejünk fölé emelni, és a kívánt ideig ott tartani.

Ha csak az utcán sétálunk, nincs is más feladatunk. A célállomáshoz érkezve megismételjük a fentebbi lépéseket visszafelé, kicsit lerázzuk a vizet, és kész. Az már igazán csak formaiság, hogy esetleg nyitott állapotban letesszük egy alkalmas helyre megszáradni. No de ha bejönnek a képletbe a nehezítő tényezők. Így például a tömegközlekedés. Nyitott ernyővel nem lehet, egyszerűen fizikai lehetetlenség, felszállni egy buszra. így tehát az ernyő összecsukására kényszerülünk. Felmerül az első kérdés: mikor csukjuk össze az eszközt? Mikor már a jármű beállt a megállóba, és nyitott ajtókkal várja, hogy felfáradjunk? vagy mikor már nagyon közel jár, de még nem állt be a megállóba? Elismerem, erre nincs jó recept, és nehéz megmondani hol is van az a pillanat, mikor meg kell tenniük ezt a lépést. A helyzetet nehezíti, ha leszálló utasok is vannak, akik leszállásukkor a még nyitott ernyők hegyes végződésével találják szembe magukat. (Magyarországon mindenki azonnal az ajtóba és nem az ajtó mellé áll, a leszállóknak így egy "Adj király katonát!" játékot kell átélniük, ha le akarnak szállni.) Tisztelt ernyő tulajdonosok! kérem Önöket, hogy ernyőiket még azelőtt csukják össze, mielőtt a busz kinyitná leszállás céljából az ajtajait.